Június 8-án rendeztük meg a Határtalanul! pályázat keretében témanapunkat.
Rendezvényünkön emlékeztünk meg az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződésről, melynek keretében elcsatolták hazánk 2/3 részét, és így 3,5 millió magyar honfitársunk került idegen állam fennhatósága alá.

Ezen a programon mutatták be a 7.-esek a pályázathoz kapcsolódó programokat, az előkészítő, az értékelő és a bemutató órákat. A program gyerekek által leginkább várt része a 4 napos horvátországi kirándulás bemutatása volt, melynek keretében Laskóra, Zágrábba, Abbáziába (Opatija), Fiumébe (Rijeka), Pazinba, a Limski-öbölhöz, Rovinjba és Pólára (Pula) látogattunk el. A program részeként Laskón meglátogattuk a horvát-magyar tanítási nyelvű általános iskolát, ahol – mint ahogy azt Kovačević Anna igazgató asszonytól megtudtuk – több, mint 475 éve folyik magyar nyelvű oktatás. Majd az iskola 7.-es tanulóival közösen megemlékeztünk iskolánk névadójáról, Sztárai Mihályról, aki Laskóból kiindulva hirdette az evangéliumot a Dráva és a Duna mentén élőknek. Pólán pedig meglátogattuk a Móricz Zsigmond Magyar Kultúregyesületet, akik minden évben nagy szeretettel fogadnak bennünket. Az egyesület munkáját, a pólai magyarok történetét, jelenét Masa Zsuzsanna elnök asszony mutatta be. A gyerekeket nagyon meghatotta, ahogy az egyesület egyik 80 év feletti tagja, Gyuszi bácsi fejből elszavalta Ady Endre Góg és Magóg fia vagyok én… c. versét. Laskón és Pólán is a gyerekek Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójához kapcsolódó műsort adtak elő.

A Témanap második részében vendégünk volt Balázs István, aki 1991-ben költözött Székelyföldről Magyarországra. Pityu bá (ahogy kérte, hogy székelyesen szólítsuk), mesélt a gyerekeknek arról, hogy Romániában, ahol akkor kommunista diktatúra volt, tilos volt elénekelni a magyar vagy a székely Himnuszt, a boltokban alig volt áru (jószerével csak ecetet, esetes uborkát és „sárkányt” lehetett kapni, ami a csirke feje és lába volt egybecsomagolva). De faluhelyen volt élelmiszer, és akkor még az emberek is összefogtak, ha nagyobb munkára, pl, házépítésre került sor. A gyerekek kevesebb ajándékkal is beérték, a ruhákat az asszonyok szőtték. Néhány tárgyat is megnézhettek a gyerekek, amik Pista bácsi gyerekkorában még minden háztartásban megvoltak: mosófa, mozsár, faszenes serpenyő. Az interjút fényképek is színesítették. Pista bá beszélt arról is, hogy magyar és román gyülekezetek is vannak Romániában, és a nemzetiségi ellentétek feloldásában is nagy szerepe van az evangélium hirdetésének. Pista bácsinak is vannak magyar és román barátai is, akik – ahogy fogalmazott – mind kiváló emberek.

A program zárásaként az osztályok a történelmi Magyarország tájait bemutató filmeket néztek meg.