2024. május 28-a és június 1-e között Horvátországban járt a 7. osztály. A kirándulás célja a határon túli magyar közösségekkel való kapcsolattartás és a magyar emlékek megismerése volt.

A gyerekek nagy izgalommal készültek az útra, amit már az utazás előtt megismertek. 5 órában készítettük fel őket, melynek során megismertettük őket a trianoni békeszerződéssel és annak következményeivel, a határon túli magyarság helyzetével és a horvátországi magyarsággal. Megismerkedtek a meglátogatandó helyszínekkel, a látnivalókkal és az útvonallal is.

Az utazás első napján Laskóra mentünk, ahol az általános iskolát néztük meg. A gyerekekkel sajnos nem tudtunk találkozni, mert ők egy kiránduláson vettek részt. Így a műsorunkat csak az óvodásoknak tudtuk előadni. Az ajándékunkat – a sztárais gyerekek által behozott mesekönyveket – is az óvodásoknak adtuk át azzal, hogy adjanak majd belőle az iskolásoknak is. Azért az iskolát megnéztük, ahol a gyerekek rácsodálkoztak a kicsi osztálytermekre, melyekben csak 4-5 gyerek tanult. A tablókon is nagyon kevés gyerek képe szerepelt. Viszont a tornacsarnokukat mi is elfogadtuk volna, mert jó nagy volt. Sajnos itt az előadásunk közben egy gyermek rosszul lett, ezért érte eljöttek a szülei és hazavitték. Nagyon sajnáltuk őt, de egy kis ajándékkal igyekeztünk kárpótolni.

Az iskola után a templomhoz mentünk, ahol megemlékeztünk Sztárai Mihályról és felolvastuk a 23. zsoltár átiratát is, valamint megkoszorúztuk a szobrát. Itt beszéltünk Laskó egykori jelentőségéről, valamint a templom történetéről is. Megnéztük az I. világháborús emlékművet, valamint Kossuth Lajos tábori lelkészének, a laskói Ács Gedeonnak az emléktábláját is.

Ezután indultunk Rijekába, azaz a magyar Fiuméba, ami egykor Magyarország egyetlen tengeri kikötője volt. A gyerekek élvezték a hosszú utat, és jól elszórakoztak. Amikor megérkeztünk, elfoglaltuk a szállásunkat, majd megvacsoráztunk. Utána indultunk is be a városba, ahol megnéztük a z egykori városkaput, az egykori Kormányzói palotát, az Adria Magyar Tengerhajózási Társaság volt székházát. Hallottunk előadást a torpedó felfedezéséről és az itt létesített torpedógyárról, valamint megkoszorúztuk Jókai Mór emléktábláját. Persze egy kis mekizésre is jutott időnk. A kikötő mentén sétáltunk vissza a szállásunkra. Itt láttunk még a Monarchia korszakában készült kikötői tárgyakat magyar felirattal. Mivel aludni még nem nagyon akart a gyerekek többsége, ezért a nappaliban játszottunk, beszélgettünk.

Másnap reggel a várba mentünk fel busszal, ahonnan szép panoráma tárult elénk. Itt megbeszéltük a vár történetét, valamint a kikötő, az utak és avasút fontosságát a kereskedelemben. Egy másik magyar csoporttal is összetalálkoztunk, akik szintén a Határtalanul programon vettek részt.

A vár után indultunk Opatijába, vagyis Abbáziába, ahol nagyon szép tengerparton és parkokban sétáltunk. Megnéztünk több Monarchia korabeli épületet és meghallgattunk egy előadást a város történetéről, valamint beszéltünk a magyar orvosok szerepéről is.

A szállásra visszatérve megebédeltünk, majd egy kis pihenő után indultunk be ismét a városba. Számítani lehetett egy kiadós esőre, ezért felszerelkeztünk esernyővel, esőkabáttal is. Mivel a szállásunk pont a teherkikötővel szemben volt, ezért beszélgettünk a kikötő szerepéről, funkciójáról. A belvárosba érve megnéztük a színház és a piac épületeit, majd Baross Gábor munkásságával ismerkedtünk meg, és megkoszorúztuk az emléktábláját. Utána a Szent Vitus dómhoz mentünk, ahol Jókai nevelt lánya házasodott össze Feszti Árpáddal. Itt is meghallgattunk egy előadást a város történetének egyik korszakáról, majd megkerestük a templom falán a 19. századi angol bombázás egyetlen nyomát.

Ezután következett a kirándulás egyik legjobb programja. Bemerészkedtünk egy II. világháborús alagútba, ami annak ellenére, hogy a lámpákon kívül semmi nem volt az alagútban, a gyerekeknek nagyon izgalmas volt. Hazafelé kipróbálhatták a gyerekek az angoltudásukat is, és még egy jó kis zápor is a nyakunkba szakadt. De csak annyira áztunk el, ami a jókedvet fokozta. Este megint nem akart mindenki aludni, ezért egy jót beszélgettünk.

A harmadik napon ismét hosszabb utazás várt ránk. (Sajnos egy gyermek ismét megbetegedett, így ő ezen a programon nem tudott részt venni, de szerencsére másnapra jobban lett.) Először Pazinba mentünk, ahol megnéztük a várat és a szakadékot. Megismerkedtünk Verne Gyula Sándor Mátyás c. regényének a várban játszódó jelenetével és annak magyar vonatkozásával is.

Egy gyors vásárlást követően utaztunk is tovább Pólára. Itt először megkoszorúztuk az egykori Katonai Temetőben a magyar tengerészek emléktábláját és megismerkedtünk a temető történetével, a Pólán szolgáló tengerészek munkájával is. Meghallgattunk előadást Horthy Miklós itt eltöltött időszakáról, a Szent István csatahajó építéséről és elsüllyedéséról, valamint az I. világháborút követő flottaátadásról és a Viribus Unitis zászlóshajó elsüllyedéséről.

Ezt követően mentünk az amphiteátrumba, amit a helyiek Arénának hívnak. Ez a látogatás szintén nagyon tetszett a gyerekeknek. Innen a diadalívhez mentünk, majd az egykori Fórumon Augustus templomát és a Városháza épületét néztük meg. Utána ahhoz a templomhoz mentünk, ahol Salamon király sírja található, de a templom sajnos zárva volt, így azt belülről nem tudtuk megnézni. (A magyar egyesület egyik tagja idegenvezető, és legközelebb segít, hogy bemehessünk.) Felmentünk a várhoz is, ahonnan szép kilátás nyílt a városra. De a legnagyobb élményt mindenkinek a vásárlás és a fagyizás jelentette, mivel az olasz fagyizóban szó szerint repkedtek a gombócok a levegőben. (Az olasz fagyizó itt azt is jelentette, hogy olaszok dolgoznak a fagyizóban és temperamentumukkal olaszos hangulatot teremtenek.)

A nap végén látogattuk meg a Móricz Zsigmond Magyar Kultúregyesületet. Az egyesület tagjai már vártak bennünket. Miután ettünk és egy kicsit kipihentük a sok gyaloglást, előadtuk a műsorunkat, amit ismét hálásan fogadott a közönségünk. Átadtuk az ajándékunkat, a Pécsett gyűjtött könyveket. Ezeknek nagyon örültek az egyesületnél, mert így jobban tudják majd magyarra tanítani az ottani gyerekeket és azokat a horvátokat is, akiknek tetszik a magyar kultúra és eljárnak az egyesületbe. Az ottani magyarok elmesélték a történetüket, beszéltek a tevékenységeikről, céljaikról. A gyerekek helyesen látták meg, hogy mivel fiatalok nem voltak az egyesületben, a jövőjük így elég bizonytalan. De azért nagyon lelkesek a pólai magyarok, és mindig nagyon hálásak azért, hogy meglátogatjuk őket. Az egyesület helyettes vezetője, Gyuszi bácsi ismét megörvendeztetett bennünket egy saját maga által írt és egy Ady verssel is. A látogatás után indultunk vissza Rijekába, de most már nem maradtunk fenn, hanem vacsora után mindenki lefeküdt.

Az utolsó nap elbúcsúztunk a tengertől, majd indultunk utolsó helyszínünkre, Zágrábba. Itt először megebédeltünk, és utána néztük meg a várost. Mivel a belváros kicsi, ezért kb. 2-3 óra alatt be lehet járni. Itt is elsősorban a magyar emlékeket kerestük, melyekből akad néhány. Megtudtuk, hogy Szent László királyunk alapított itt püspökséget, majd IV. Béla adott kiváltságokat Zágrábnak. Megismerkedtünk a Székesegyház magyar emlékeivel, a Kőkapuval, a Báni palotával, a Saborral, vagyis a horvát parlamenttel, a Szent Márk templommal és felmentünk a Lortscak toronyba is, ahonnan megcsodáltuk Zágráb panorámáját. A Városházánál meghallgattunk egy előadást Nicola Tesla nem hétköznapi munkásságáról. A lányok nagy örömére útközben több menyasszonnyal és vőlegénnyel is találkoztunk.

A városnézést egy vásárlás követte, de a buszhoz menet még megnéztük Zrínyi Miklósnak és Tomislavnak, az első horvát királynak a szobrát, valamint a zágrábi állomás épületét. Az állomás épülete számunkra azért is volt fontos, mert az a Pfaff Ferenc tervezte, aki a fiumei és a pécsi állomás épületét is.

A zágrábi program után örültünk, hogy ismét buszra szállhatunk, és indulhatunk haza. Istennek és sofőrünknek hála biztonságosan hazaérkeztünk, és a gyerekeket élményekkel teli adtuk át szerető szüleiknek.

A hazaérkezést követő első munkanapon értékeltük a programokat, megbeszéltük a kirándulás tapasztalatait. Érdekes volt hallani, hogy kinek mi, miért tetszett, illetve nem tetszett. Pl. Sztárairól a megemlékezés azért tetszett többeknek, mert utána egy eperfáról eszegettünk néhány szem epret. Így mindjárt jobb fényben tűnt fel egy nem túl izgalmas program. Ezeket a tapasztalatokat igyekszünk majd felhasználni a következő Határtalanul programnál!

Ismételten köszönjük Magyarország Kormányának és a Bethlen Gábor Alapkezelőnek, hogy megteremtették a lehetőségét annak, hogy a gyerekeket megismertethessük az egykori és a mai magyar jelenléttel Horvátországban! Kollégáinknak is hálásan köszönjük a program sikeres lebonyolításához nyújtott segítségüket!

Hoffmann Zsolt és Horváthné Komáromy Éva