Beszámoló horvátországi kirándulásról

2012. október 22-23-án iskolánk 17 fős 7. osztálya és két tanáruk Horvátországba utazott tanulmányi kirándulásra, melyre a Bethlen Gábor Közalapítvány HATÁRTALANUL! programjának támogatásával került sor. Az utazás célja a Drávaszög és Eszék jelenének és múltjának megismerése volt

Október 22-én, reggel fél hétkor indultunk Pécsről, egy tágas autóbusszal. Első állomásunk Baranyavár (Branjin Vrh), az egykori Baranya vármegye központja volt. Sajnos erre a tényre a településen semmi nem utal, így csak a falu templomát néztük meg, és beszéltünk a település egykori jelentőségéről.

Laskóra (Lug) érve már vártak bennünket az ottani kollégák, akik bemutatták nekünk iskolájukat, ill. az ott folyó munkát. Többek között elmondták, hogy a magyar gyerekek egy része horvát osztályba jár, mivel a szülők így látják biztosítva gyerekeik jövőjét. Ebben a tanévben sajnos nincs elsősük, de azért bizakodva tekintenek a jövőbe. Először a laskói gyerekek bemutatták iskolájuk történetét, majd az iskola tánccsoportja két magyar táncot adott elő, nagy sikerrel. Ezt követően a mi gyerekeink beszéltek Laskó múltjáról, jelentőségéről, és Laskó híres szülötteit is bemutatták. A tervezett vetélkedőt is sikerült megtartanunk. Laskói és pécsi gyerekekből vegyes csapatokat alakítottunk. A feladatok között szerepelt Laskóra vonatkozó totó, Sztárai zsoltárfordítása, hitvita, valamint activity is, melyben Sztárai életével kapcsolatos jeleneteket kellett a csapatoknak előadni és kitalálni. Lelkesedésben, jó kedvben nem volt hiány.

Ebéd után került sor a laskói református templom megtekintésére. Körbejártuk a templomdörömböt, azaz a templomdombot, megnéztük az Alra, vagyis az egykori Duna-partra vezető utat. A templomban elolvastuk Sztárai emléktábláját, megnéztük a római és a Mátyás korából származó töredékeket, valamint a két háborúban elhunyt laskóiak emlékére állított szobrot. Laskónak búcsút intve utunk Eszékre (Osijek) vezetett. A szállás elfoglalása után következett a vár és a híd megtekintése. A gyerekek ismertették az eszéki Dráva-híd szerepét, jelentőségét a hódoltság korában.

A vár történetével, és az 1848-49-es szabadságharcban betöltött szerepével szintén a gyerekek előadásában ismerkedhettünk meg. Megbeszéltük a csillag alakú és földdel feltöltött várfalak, a várárok előnyét, eljátszottuk a vár ostromát. Képeken megnéztük a vár eredeti alaprajzát, felépítését, majd bejártuk a Vár zegzugos utcáit, megnéztük szép főterét.

Ezek után a Dráva-parton elsétáltunk a Felső-városig. Utunk során megfigyeltük, milyen sokan sétáltak a jó időt kihasználva a Dráva-partján, sportolna a folyón és a sportpályákon, még sötétedés után is. Megtaláltuk a Dráva-híd feltételezett helyén felállított ismertető táblát is. Itt a gyerekek nagy örömére két eszéki úriember angol nyelven szóba elegyedett velünk, és így a gyerekek kipróbálhatták angoltudásukat is. Ezen a napon még csak elsétáltunk a gyaloghíd mellett, majd a főtéren pizzáztunk és vásároltunk. Közben itt is gyönyörködhettünk a nyüzsgő nagyváros esti arculatában.

Szállásunkra egy kiadós séta után érkeztünk vissza, ahol lefekvés előtt még beszélgettünk, játszottunk.

Október 23-án a reggeli elfogyasztását követően egy szupermarketben vásároltunk, majd utunk ismét a belvárosba vezetett. Célunk a Hermann Paulina-villa volt, amit csak egy hosszabb séta után találtunk meg. Útközben megnéztük a Péter-Pál székesegyház égbe nyúló tornyát, és felfedeztük az egykori eszéki zsinagóga helyét jelző Dávid-csillag alakú emléktáblát. A villánál meghallgattuk az épületnek az 1956-os menekültek életében betöltött szerepét, majd megkoszorúztuk a villa falán elhelyezett magyar és horvát nyelvű emléktáblát, megnéztük Hermann Paulina szobrát.

A belvárosba visszavezető utunk egy üzletekkel szegélyezett, a ködös idő miatt is kissé lehangoló főúton vezetett. A ködbe burkolózó gyaloghídon való átkelés igazi élmény volt a gyerekek számára. Majd a Dráva bal partján elsétáltunk az állatkertig, ahol 1 órát töltöttünk. Csak az állatkerthez közel vettük észre, hogy az óránként közlekedő ingyenes komppal is átkelhettünk volna a gyors vizű Dráván.

Az állatkerttől busszal mentünk a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ épületéhez, ahol már vártak bennünket az ebéddel. Ez az intézmény a drávaközi magyarok központjaként funkcionál. Itt azonban nem volt lehetőségünk ismerkedésre, kapcsolatfelvételre, mert a Határtalanul! program beindulása óta már hét iskola kereste őket.

Mivel 14,30-ra már a Kopácsi-réten (Kopacki-rit) vártak bennünket, ezért ebéd után egyből indultunk is. A természetvédelmi területen előbb gyalog mentünk át egy kisebb, nádasokkal szegélyezett, vizenyős területen, majd egy kb. fél órás hajókázás következett. Az út során a vezető beszélt a Kopácsi-rét értékeiről, növény- és állatvilágáról. Sajnos a területen megfigyelhető közel 300 madárfaj közül mi csak négy fajjal találkoztunk. Ezek közül viszont rengeteg kormoránhoz volt szerencsénk, mind a levegőben, mind pedig a fák ágain, a fészkelő helyükön. Megtudhattuk, hogy csak a kormoránok több tonna halat fogyasztanak el évente, valamint azt is, hogy miért káros az eredetileg Ázsiában elterjedt ezüstkárász itteni megjelenése. Ismereteink bővültek az árvizeket elviselő növények túlélési stratégiáival is.

A hajókirándulás után kopácsi idegenvezetőnkkel beszélgettünk Kopács (Kopacevo) történelméről, az ottani magyarság helyzetéről. Végezetül bemutatta nekünk a tökösi (Tikves) kastélyokat is. Ezeket csak kívülről tudtuk megnézni, mivel a szerb-horvát háború során a szerb szabadcsapatok teljesen kifosztották, felgyújtották az épületeket. Eddig csak állagmegőrző felújításokat végeztek az épületeken. Itt hallhattuk az egyik legízesebb mondatot is egy drávaszögi magyar ember szájából. Miután elmondta, hogy hány alkalommal építettek gátakat a területen, hozzátette: „De még mostanában is mög tudja mutasztani a szömfogát a víz.”

Bár utunk csak két napos volt, mégis új kapcsolatokkal, élményekkel, tudással gazdagodva tértünk haza drávaszögi és eszéki kirándulásunkról.