Iskolánk névadója, Sztárai Mihály a 16. században élt. A magyarországi reformáció kiemelkedő prédikátoregyéniségeként hirdette az evangélium üzenetét.
A ferencesrendi szerzetesből protestáns lelkésszé lett Sztárai kötelességének tekintette, hogy Dél-Dunántúl (a törökök által megszállt) területén minél több emberhez elvigye az örömhírt.
120 gyülekezetet hozott létre.
Küldetését akár az élete kockáztatása árán is vállalta a mohácsi csata utáni korántsem nyugodt és békés politikai-társadalmi viszonyok közepette.
Később Sárospatakra költözött, majd Pápa városának lelkészeként tevékenykedett.
Foglalkozott az oktatás és a tudományok helyzetével is. A fennmaradt írások szerint a szókimondó, bátor Sztárai kitűnően szónokolt és pompás humora volt.
Az irodalomtörténet is számon tartja, méltatja életművét: korának kiemelkedő drámaírója volt, verseket írt, zsoltárokat fordított, illetve – zeneértő lévén – dallamokat is komponált a zsoltárszövegekhez. Kiválóan játszott hegedűn és lanton.
Sztárai Mihály nevéhez fűződnek az első párbeszédbe szedett protestáns propagandairatok, hitvitázó drámák:
- A papok házassága (1550) és
- Az igaz papságnak tüköre (1559).
Sztárai annyira népszerű volt, hogy noha hódoltsági területen működött, költeményei 1555-től kezdve a század végéig gyakran megjelentek az ország másik végén, így Debrecenben is.
Sztárai Mihály (mint a reformáció egyik jeles képviselője) hatásában messze túlmutat egykori munkásságán.