Amikor Sanyi bácsi bejelentette, hogy kirándulni megyünk, mindenki nagyon izgatott lett.

A kiránduláson részt vettünk egy gyaloglónapon is, ennélfogva minden helyet gyalogosan közelítettünk meg.

Reggel frissen és izgatottan érkeztünk az iskolába, indulásra készen. Mindenki felszerelkezett rengeteg enni- és inni-, de főként nassolnivalóval.

Nem sokkal később elindultunk az iskolából, természetesen gyalog. Első állomásunk a Széchényi-tér szélén lévő Patika- és Marcipán-múzeum volt. A két múzeum közös előtérből nyílik, de mivel mind a két helyiség elég szűk, ezért két csapatra kellett oszlanunk.

A fiúkat Sanyi bácsi kísérte a marcipánokhoz, a lányokat Szilvi néni vitte be a patika-kiállításra, majd cseréltünk. Itt lehetett venni marcipánt is, ami nagyon finom volt.

Ezután átsétáltunk a közelben lévő Kesztyűmúzeumba, ahol egy kedves bácsi részletesen elmagyarázta a híres-neves pécsi kesztyű történetét, készítését, sőt a sportkesztyűket fel is lehetett próbálni.

Megtekinthettük azt is, hogyan varrják a kesztyűt, hiszen nagy meglepetésünkre egy néni épp ott varrta a kesztyűket, elképesztő gyorsasággal. Egy, a kesztyű készítésről szóló kisfilmet is megnézhettünk.

Ezt követően a Természettudományi Múzeumba indultunk, ahol belépés előtt rövid pihenőt tartottunk és megebédeltünk. Itt is két csoportra oszlottunk, az egyik egy kis vetélkedővel egybekötött foglalkozáson vett részt (ami különböző rovarokról, bogarakról szólt), míg a másik egy geológus vezetésével különböző kőzeteket tekintett meg mikroszkóp alatt.

Később átmentek egy másik terembe, ahol szintén mikroszkópot kellett használni, ezután helyet cseréltünk.

Miután végeztünk -ahogy Sanyi bácsi mondaná -, ,,letámadtuk” az Árkád melletti melletti Tornyos fagyizót, ahol két gombócot adnak egy áráért.

Itt elbúcsúztunk pár osztálytársunktól, majd visszamentünk az iskolába.

A nap végén mindenki fáradtan, de jókedvűen ment haza.